Ankylosophy: klinikai kiválóság évtizedek óta
A fogászati implantációval elérhető hosszú távú esztétikus eredmény vált az elérendő céllá mind a fogorvos, mind a páciens számára. A sikerünket befolyásoló tényezők több összetevőből állnak, többek között magukban foglalják a stabil, mechanikailag megfelelő csontarchitektúrát, amely egyben lehetővé teszi az implantátum ideális behelyezését megfelelő primer stabilitás mellett. Bizonyos esetekben ez a kezdeti primer stabilitás lehetővé teszi a klinikus számára az implantátum azonnali terhelését. A korrekt 3D-s implantátumpozíció kiemelt fontosságú, az implantátum-felépítmény csatlakozási felü- letnek a tervezett restauráció protetikai epicentrumába kell esnie. A biológiai szélesség kialakításához elengedhetetlen az adekvát mennyiségű és minőségű lágyszövet kifejezetten a felépítmény ínnyel érintkező felületén. Ezért a köztielem korai vagy azonnali csatlakoztatása az eltávolítások számának minimalizálásával párosítva előnyösnek tekinthető. A lágyszöveti profil kialakítása ideiglenes fogpótlá- sokkal jelentős szereppel bír. A transzmukozális forma, a kontúr, a felépítmény anyaga mind hozzájárul a biológiai zárás kialakulásához. És végül, talán a legfontosabb aspektus, az eredmény fenntartása a végleges fogpótlás által. A diagnosztikai, tervezési fázis interdiszciplináris megközelítést igényel a kezelés kimenetelének optimalizálása érdekében. A megfelelő diagnózis felállításának jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: a hibás tervezés a sikertelenség alapja.
Evidenciákon alapuló fogászat
Az evidenciákon alapuló fogászaton elsősorban azta folyamatot értjük, amikor felkutatjuk, értelmezzük, majd saját praxisunkban felhasználjuk a rendelkezésreálló legjobb klinikai kutatási eredményeket, adatokat, integrálva saját tapasztalatainkat és szakértelmünket, továbbá figyelembe vesszük a pácienselvárásait is.
A legerősebb evidenciával az átfogó tanulmányok (systematic review) bírnak, amelyek a randomizáltkontrollált klinikai kutatások (RCT) nyers adatait dolgozzákfel. Egy idealizált világban minden klinikaidöntésünk hátterében ilyen átfogó evidenciáknak kellene állniuk, de a való világ más képet mutat. Akövetkezőkben bemutatjuk azokat a kulcstényezőket, amelyek a sikeres implantációs terápiához szükségesek, illetve átvesszük a hozzájuk kötődő klinikaiinformációkat, amelyek hasznos eszközök mind amegfelelő implantátum, mind a helyes kezelési protokollkiválasztásában.
Ideális esetben a mindennapi gyakorlatban használtimplantátumrendszer a lehető legjobb módonsegíti a használóját abban, hogy elérje a kezelés célját, értve ezt a fogorvos és a páciens szemszögéből egyaránt. A következő áttekintés bemutatja, hogy az Ankylos implantátum hogyan illeszkedik ebbeaz evidenciákon alapuló koncepcióba.
A felszíni struktúrának, úgy látszik, fontos szerepe van a sikeres osszeointegrációban, elsősorban olyan kihívást jelentő esetekben, ahol a csont minősége nem megfelelő, vagy korai terhelést tervezünk. A megjelent publikációk erős bizonyítékokat nyújtanak arra, hogy az érdes felszínek jobbak a sima felszínekhez képest, ha a sikerességi eredményt vesszük alapul[12]. Ugyanakkor egyes vélemények azt hangsúlyozzák, hogy az érdesebb felszín nagyobb veszélyt jelent a periimplantitis kialakulása miatt, elsősorban akkor, amikor ez az érdesebb felszín a nyaki területen található, közel a lágyszöveti záráshoz. Ennek az állításnak mond ellent az Esposito és munkatársai által közreadott átfogó tanulmány („Hiányzó fogakpótlása érdekében végzett beavatkozások: különféle típusú implantátumok vizsgálata”), amely a fellelhető RCT-k átnézése után azt találta, hogy csak korlátozott evidenciáink vannak arról, hogy a relatíve kevésbé érdes felszínű implantátumok körüli csont kevésbé hajlamos krónikus infekcióra (periimplantitis), mint az érdesebb felületű. Másrészről megállapították, hogy nincs arra utaló adat, hogy bármelyik implantátumtípus a másik felett állna a hosszú távú sikerességben. Ezek az eredmények azonban csak néhány RCT-n alapulnak, így nagy a hibalehetőség a részt vevő páciensek alacsony száma, illetve az utánkövetési idő rövidsége miatt, ezért további kutatásokra van szükség, amelyekbe megfelelő mennyiségű pácienst vonnak be, és legalább 5 éves az utánkövetés [9].
A teljes tanulmányt a a kapcsolódó dokumentum letöltésével olvashatja el.